A zenegépek elődje az 1877-ben Thomas Alva Edison által feltalált fonográf és az 1887-ben Emile Berliner találmánya a gramofon volt.
1889-ben Lois Grass kifejlesztette az első pénzérmével működő zenegépet. Ez a készülék négy hallócsővel volt ellátva, szintén négy pénzérmebedobóval.
Aztán 1906-ban került piacra az első "Automatic Entertainer“ egy bakelitlemezzel és egy a John Gabel Company által gyártott gramofontölcsérrel. (tumbkép)
Ezt a fajtájú zenegépet 1927-ben egy új modell váltotta fel, melyben már ektromos erősítő volt beépítve.
A zenegépek legendás gyártói:
Seeburg, Wurlitzer, Rock-Ola
Justus P. Seeburg*
1871-ben Svédországban született. 16 évesen az egyesült államokba utazott. Chicagoban telepedett le,a zongora iparban dolgozott szerelőként , majd mint felügyelő.
1907-ben létrehozott egy társaságot a saját neve alatt J.P. Seeburg Piano Co néven.
Az Egyesült Államokban ő volt az első gyártója az Orchestrions*-nak.
Ezek önműködő zongorák, amiknek több szólamuk volt, ezáltal a zongora hangja olyan volt, mintha egy teljes zenekar játszott volna. 1927-ig folytatta ezeknek a zongoráknak a gyártását. Még ebben az évben leállt a zongorák gyártásával,majd elkezdte gyártani a pénzérmével müködő gramofont.
1930-ban más gyártok is betörtek a piacra. A konkurencia zenegép eladásai jobbak voltak mint a seeburgé.
A következő modell a Selectophone *, egy műszaki katasztrófa volt. az üzemeltetők elégedetlenkedtek több konstrukciós hiba , mint például az elvetemedett meghajtó orsó miatt.
Ez a végzetes hiba majdnem a társaság végét jelentette.
A késői 30-as években, amikor J.P. Seeburg elérte a 60 éves kort,fiára Noelre bízta a cég vezetését.
Noel kemény, agyafúrt üzletember volt, és belátta, hogy a cég eredményesen müködhet a wurlitzer-rel, és a rock-olával együttmüködve. 1940-től a második világháború alatt, Seeburg legyártott néhány meggyőző zenegépet .
1949 bizonyítottan az az év volt, mikor Seeburg megváltoztatta a zenegép arculatát , törtélnemet írva ezzel. Egy olyan mechanizmust fejlesztett ki, ami képes volt lejátszani a bakelit mindkét oldalát, ezáltal a 50 bakelites zenegépet felválthatta a 100 bakelit váltós zenegép (Peggy Lee 100A*).
Ez a mechanikai megoldás megbízható volt,ezáltal a többi gyártó kénytelen volt ideje korán kiszállni a zenegép üzletágból.
1950-ben Seeburg bemutatta a M100B*-t, az első zenegépet, amelyik a 45 fordulatszámon forgó lemezeket is le tudta játszani.
1955-ben bemutatta a V-200*-ast, az első 200 bakelit váltós zenegépet.
Mint oly sok zenegép gyártó, Seeburg is megszenvedte a 1970-es évek változatos igényeit, és beszüntette tevékenységét az Egyesült Államokban.
A wurlitzer család már 1659-ben saxony-ban zenei eszközök adásvételével kezdte foglalkozott.
Rudolph Wurlitzer 1853-ban emigrált az egyesült államokba. Az államok kormányának importált, adott el különféle eszközöket a polgárháború idején. Majd egy kiskereskedelmi bolthálózaton keresztül elkezdte reklámozni a zongoráit, amit maga készített el chicagoban.
Nem telt el sok idő és Rudolph érmebedobó nyílást helyezett el a zongora lejátszóra, ami szó szerint a pénzérmebedobós zene virágzását eredményezte a 1800-as években.
Röviddel a 20.századba lépés után Wurlitzer híres lett a nagy színházi orgonákkal, amik hangokat állítottak elő a néma filmeknek.
Ezeket a nagy orgonákat, és a sok más típusú automata eszközöket egy nagy gyárban gyártották észak Tonawandában, new york államban, ahol a gyár még a mai napig áll.
Rudolph Wurlitzer 1914-ben meghalt, három fiára hagyva az üzletet. Amikor kijöttek a szinházi orgonák, és az automata zongorák gyengeségei, wurlitzer nehéz időket élt át.
Az 1929-es világgazdasági válság közel a cég végét jelentette.
1933-ban Rudolph legfiatalabb fia, Farny , üzletet kötött Homer Capehart-tal. (Capehart cége a Packard fejlesztette ki a Simplex mechanizmus automatikus rögzítését a zenegépekben..)
Wurlitzer olyan pénzérmével müködő zenegépet gyártott, amelyet Erickson tervezett meg, és a neve első bálozó volt (Debutante).
1933 ban 13 év után véget ért az USA-ban a szesztilalom (prohibíció), ami utat tört a pénzérmével müködő zenegépeknek.
Az első eladási rekordot 1936-ban állította fel 44.397 eladott példánnyal.
Majd 1937-ben wurlitzer több mint 100000 fonográfot adott el.
1940-ben gyártották az első olyan zenegépet (Model 800) , amelyben levegőbuborékok emelkednek hátulról megvilágított kivitelben.
Wurlitzer egészen a 45 fordulaton forgó bakelitek bemutatásáig uralta a pénzérmével müködő fonográfok piacát. Wurlitzer mechanizmusa le volt maradva, ugyanis csak 24 bakelitet, és azoknak is csak az egyik oldaláról tudott lejátszani.
Seeburg ekkor mutatta be a saját mechanizmusát, ami képes volt ötven bakelitlemezt kezelni, és a bakelitnek mindkét oldalát le tudta játszani. Utat engedve az igazi 100 bakelit váltós zenegépnek.
Wurlitzer sok kisérletet tett új mechanizmusok tervezésével a gépeihez, de soha nem sikerült igazán felvenni a versenyt Seeburgék dominanciájával a zenegép piacon.
1955-ben egy új modell az 1700-as egy új körforgó lemezszelektáló mechaniával került a piacra. Kiválasztástól függően két fordító kar állította a lemezt függőleges lejátszási pozícióba.
A következő nagyobb fejlesztés 1956-ban volt amikor az újabb modell a 2000-res első Wurlitzerként képes volt 200 dal lejátszására!
A 60-as, 70-es években, a zenegépek közelgő vége felé, Wurlitzer adott még egy esélyt a zenegépeknek. 1973-ban megpróbálkozott a 1050 névre hallgató, nosztalgia kinézetű zenegépek piacra dobásával. 1600 darabot gyártott le, de a bevétel nem volt elegendő arra, hogy a céget visszahozza a legjobb zenegép gyártók közé.
Wurlitzer ott ragadt a hetvenes években, és amikor a zenegépek hírneve elhalványult, kivonult a zenegép üzletágból.
Egy új cég Németországban megvásárolta a wurlitzer nevet, majd a gibson gitár gyártója megvette a német cégtől, és mai napig gyártanak zenegépeket wurlitzer márkanév alatt.
Hihető vagy sem, a név Rock-Ola valójában a cég alapítójának a nevéből származik. Emellett egy igazán vagány név egy zenegépnek, hiszen szójátékkal a „rock and roll” hangulatát is idézi.
David C. Rockola Kanadában született és ifjú korában szerelőként dolgozott egy pénzérmével működő gépeket javító műhelyben. 1926-ban már saját céget alapított, amely érmével működő mérlegeket gyártott.
Az 1930-as években Rockola flipperekkel és hasonló játékgépekkel kezdett el foglalkozni. Amint az érmével üzemeltetett zenegépek iránt megnövekedett a kereslet, egyre nagyobbá vált számára a kísértés, hogy betörjön a zenegépek piacterére. Rockola vett egy szerkezetet egy Smythe nevű embertől, majd áttervezte ezt a 12-választós mechanizmust és elkezdte nagyüzemben gyártani a zenegépeket (1935 Rock-ola néven).
Rockola más gépek terén elért sikerei alapján, Farny Wurlitzer hatalmas fenyegetést látott a terjeszkedésében. Éppen ezért Wurlitzer megpróbálta meggyőzni David Rockola-t arról, hogy más gyártó számára nincs már hely ebben az iparágban. Wurlitzer a Smythe szerkezet szabadalmának megsértése címén $1 millió dolláros büntetésre perelete be Rockola-t. Rockola végül nyert, fél millió dolláros jogi kiadásokat követően.. Ez a támadás megrendítette ugyan, de nem vitte csőbbe a Rockola-t. Tovább folytatta a gyártást és 1939-ben bevezetett egy nagyon sikeres új zenegép soroazatot „Luxury Light-up" néven.
A II. világháború alatt a Rock-Ola volt az iparági vezető a telefonvonalas zene átviteli rendszerekben. Ez nagyon népszerűvé vált, mert sok választási lehetőséget teremtett egy olyan időszakban, amikor a háborús erőfeszítések miatt a zenegép gyártás a leállás határára került.. A II. világháború után a zenegép piac virágzott. A fiatal katonák hazajöttek és buliztak. Wurlitzer kijött az 1015-ös, talán minden idők legnépszerűbb zenegép modelljével és Rock-ola bevezette a "Bűvös Izzás" (Magic Glow) sorozatot, az 1422, 1426, és 1428-as modelleket.
Az 1950-es és '60-as években Rock-ola egy félelmetes versenyzővé vált a zenegép piacon.
A társaság számos új ötlettel állt elő, beleértve egy mindent tudó olyan kis méretű zenegépet, melyet a falra lehetett felfüggeszteni!
A 70-es években a zenegépek iránti kereslet hanyatlott, és Rock-ola üzlete majdnem semmivé vált. Az 1990-es évek elején Rock-ola eladta üzletét Glenn Streeter-nek, az Antique Apparatus Társaság tulajdonosának. A californiai Torrance-ben Streeter új életet adott a Rock-ola névnek, és ezzel top zenegép gyártóvá vált az országban, kereskedelmi és fogyasztó sorozatok teljes palettáját kínálva a zenegép piacon.
